Awakening...

Egy darabig furcsán nézem a jelenséget, aztán megkérdezem:
- Jól van, ember? Nincs semmi baja?
Kérdőn nézek Erikára, hogy vajon ő mit gondol a szituációról.
Amikor visszafordulok, kicsit jobban szemügyre veszem a pasast. Megnézem, mennyire tűnik romlottnak.

Sopi:

Erika furcsán és gyanakvóan néz a tagbaszakadt csöves felé.
A fickó kérdésedre feléd fordul, loncsos haja takarásából tisztán láthatóvá válik arca...
Rohadt egy pofája van... vörös szemei vészjóslóan néznek rád. Vérre szomjazik.
- Egyre jobban... - húzza mosolyra tépedt rongyos száját amiben ismét megvillannak az odvas sárgás fogak ahogy Erikára pillant.
- EZ EGY BEGYŰJTŐ!!! - kiált Erika, mintha ezzel mindent megmagyarázna.
A tagbaszakadt alak hatalmas árnyékként vetődik társnődre, mint akit el akarna nyelni tisztán a testével.

Hirtelen nem tudom, mit csináljak de mindenképp meg akarom védeni Erikát. A talpammal nekirontok a pasasnak, reményeim szerint így félretaszítva őt a nőről.

- Nyugodtan főzz...
- Itt sem vagyunk biztonságban - mondom félhangosan, inkább hangosan gondolkodva - biztosra veszem hogy ide fognak jönni
- Pista gyorsabban gyógyul, mint az normális, ez is része a képességeinek?
- Tovább kéne állnunk, amilyen hamar csak engedik a sebei, és lehetőleg a többiek után menni

Sopi

Úgy néz ki jó ötlet volt ez a talpalás. Az oldalát találtad el még mielőtt Erikához ért volna és el is esik a mázsás test. A démonnő is meglepődött. Hogy a rúgáson vagy a fickó támadásán azt nem tudod. Mindenesetre Erika ajkai furcsa szavakat formálnak. Kettőt...
- Gyerünk az autóba! Menjünk innen... - mondja, és be is vágódik, vissza a vezetőülésbe... gyújtást ad, és felbrummog a motor. A fickó megpróbál feltápászkodni, de valamiért akkorát nyekken ismét, hogy szinte égnek állnak a lábai...


Dani

Hallod hogy szipogása kissé alábbhagy ahogy neked háttal áll... megpróbálja összeszedni magát.
- Igen... de nem tudja szabályozni a növekedését... volt egy orvos aki megvizsgálta, egy barát... - és itt elhallgat kicsit...
- Azt mondta hogy a sejtjei burjánzanak el hihetetlen sebességgel... ezért gyógyúl gyorsabban mint más, és megállíthatatlanul növekszik is.
Aztán mikor már úgy érzi nem látszik rajta semmi, megfordul félig és egy nagyon nehezen kigyötört mosoly jelenik meg az arcán...
- Jééé, van némi fűszer! - veszi hirtelen észre a kis tartót...
- Legaláb íze lesz az ételnek.

Beugrom és becsatolom magam, majd egy darabig csak Erikát bámulom.
- Mi a franc volt ez? Mi az a begyűjtő?
Arra már magamtól is rájöttem, hogy nem teljesen ember.

Sopi:

Erika láthatóan az indulásra koncentrál, a kérdésedet szó nélkül hagyja egyelőre. Az autó nagy gázt kap és próbálna megindulni egy nagyobb sebességgel, de csak döcögősen sikerül... ráadásul hallasz valami fémes tompa kongást az autó hátulja, alja felől...
- Valami nem stimmel... - Mondja erika pár másodperccel később. Ösztönösen is hátra fordulsz, és látod a kocsi csomagtartó részénél egy karmos kéz jelenik meg...

- Az nem kifejezés. Valaki, valami visszafogja az autót. - kiáltom kicsit megrémülve. Igyekszem becsatolni magam, de közben mondom Erikának:
- Próbáld meg lerázni a csomagtartóról. Talán ha tolatnál, át tudnánk rajta hajtani.

Sopi:

Erika hirtelen lefékez, majd el kezd tolatni... a karmos kezek eltűnnek mintha valami lehúzná őket majd egy nagyobb buckán hajtanátok át. Az autó többször is megugrik... biztonságos távra tolattok el a mozdulatlanná vált testtől.
Láthatóan Erika azon kezd el gondolkodni hogy most mit csináljatok vele, de aztán gyorsan meggondolja magát, mikor megmozdul ismét... a te szád is tátva marad egy pillanatra és akaratlanúl is az ötlik fel benned, hogy ez meg hogyan lehetséges...
Erika néhány utca elhagyása után láthatóan kienged a feszültségéből és egyre nyugodtabbá válik. Láthatóan most már hozzá lehet szólni...

- Szép esténk van, nem igaz? Azért nem árt, ha megnézeted majd a kocsit. - próbálom viccelődéssel oldani a feszültséget és kicsit felkacagok.
- Komolyra fordítva a szót: Mi volt ez az izé? Mit akart vajon tőlünk?

Sopi

- A techno-mágusok ügynökei... a Begyűjtők. Ez is az volt... azt hiszem...
Átlagembereknek álcázva vadásznak a mágikus képességekkel rendelkezőkre. Akiknél látják, hogy birtokolnak valamiféle mágikus energiát, elkapják és elhurcolják laborokba, hogy aztán kísérletezzenek rajtuk. Ahogy veled is tették... és oda helyezik le őket, ahol a legtöbb ember megfordul. Utcák, kórházak, központok, ügynökségek... valamelyikük valóságos harci gépezet. - Töröl le egy izzadtság-cseppet a homlokáról.

- Heh. Azt látom. Jól bírja a gyűrődést a pasas. Gondolod, hogy ezt is túlélte?
Figyelem a nő izzadt arcát. Félne tőlük? Eddig olyan erősnek tűnt.
Ha hajlandó beszélgetni, akkor igyekszem többet megtudni a helyzetről, ha azonban szótlan marad akkor csak kifelé bambulok és morfondírozok.
Nem szimpatikusak nekem ezek a techno-mágusok. Embertelenül bánnak másokkal és nem félnek drasztikusabb módszereket bevetni, hogy elérjék a céljaikat. Hova vezet ez az egész? Minden a feje tetejére állt már.