Awakening...

Dani:

- Hé az nem játék! - Ordítja utánad a tulaj de a döbbenettől nem is tudott megállítani hogy ne fegyverezd fel magad. Visszarohansz, és egy pillanatra felcsendülnek egy vígjáték filmben elhangzó szavak... hogy ez hogy jutott eszedbe, te magad sem érted. Főleg hogy a helyzet elég komoly.
Mintha az ügynökök megéreznék hogy közeledsz, a neked háttal álló mielőtt rásújtanál, elhajol és rögtön gyomor magasságban ütésre emeli a kezét, de meglepődik mikor ökle egy fémpajzsba csapódik. Így tudod fejbe verni a buzogánnyal ami hatalma s puffanással vágódik a fejébe. Nem tudod hogy megölted e, mindenesetre összezuhan mint a rongybaba. A másik óvatosságból hátra szökken és sokkoló fegyverével téged vesz célba.


Sopi:

- Hát... még az is lehetséges.
- De először találkozunk Robival... aztán majd kiderül...
El is készülődtök, és ismét egy újabb étterembe mentek. Rozmaring a neve, a Dunaparton fekszik. Elég méretes. A bejáratnál ismerősként köszöntik a félig rothadó pincérek és pillanatra ismét elfog a hányinger mikor rájössz, lehetséges hogy ők fogják felszolgálni az ételed. És a szakács hogy nézhet ki? Egy négy fős asztalhoz kísérnek titeket, de ez a Róbert még sehol. Sok ember, sok bűz... még mindig nem szoktad meg a hullák látványát, Erika a démon arcával meglehetősen szépség...
Ő láthatóan nem izgatja magát, kinyitja az étlapot és nézegetni kezdi szórakozottan.
- Nyugodtan válassz csak. Szokás szerint a vendégem vagy... - mondja nagylelkűen. Azt már észrevetted a pénz nem nagyon számít neki. Fontos, de nem a legfontosabb. Több száz ezer forintot költött már rád... belegondolni is gáz...
Aztán hirtelen árnyék vetül az asztalra. Felnézel és egy ragyás, kelésekkel teli hátrafésült arcú fickót veszel észre, a kelésekből pedig húsos kukacok kukucskálnak kifelé... ilyet sem láttál még. Rögtön hányingered támad és öklendezni is kezdesz...
- Szia Erika!

Ez az!!! Kezdek elememben lenni, de ez a fém pajzs nem lesz jó a sokkoló ellen
- Ezt kapd el, ne a náthát! - azzal egyenesen az arcába hajítom a méretes és nehézkes pajzsom, és számítva rá, hogy ellép előle, vagy jobb esetben eltalálom, de mindenesetre megzavarom, a következő mozdulatommal a fegyvert tartó karjára sújtok a buzogánnyal

Gyorsan felállok és szó nélkül kirohanok a wc-re. Remélem még időben megtalálom.
Utálok hányni.
Próbálok mélyeket lélegezni és legyűrni a rosszullétet. Általában szokott sikerülni.
Csak akaraterő kérdése. Én irányítom a testem.
Ha jobban vagyok, kicsit még várok mielőtt visszamennék hozzájuk.
Ezek nem igazi hullák, nem igazi szagok. Az ételnek sincs semmi baja. Csak hülye víziók. - győzködöm magam és párszor meg is pofozom az arcom.

Dani:

Neki dobod a pajzsot, és ahogy számítottál is rá, félreugrik előle. Kihasználva a pillanatot míg az öltönyös fazon a fémpajzzsal foglalkozik, súlytasz a buzogányoddal a keze felé. De valahogy embertelenűl gyorsan reagál rá, és visszahúzza kezét. A pisztolyt szorosan magához fogva rád tartja, és mintha egy apró mosoly jelenne meg hideg és közönyös arcán. Véged van. Hallod az első gondolatot tőlük, és a fegyver elsül.
Pista hatalmas teste állja el az útad a fickó felé...
- MENEKÜLJ! - Ordítja Pista. Vidd Lint és a többieket.
- Siess!!! ... AAARRGGGHHH - kap újabb tölteteket a sokkolóból a hatalmas ember.


Sopi:

A mosdót rögtön megtaláltad. Szerencsére nem hánytál, de alig tudtad megállni hogy ne öklendezz. Néhány korty hideg víz viszont csodát tett... aztán még pár percig pihengetsz, hogy összeszedd és visszanyerd önmagad.
Mikor úgy érzed hogy mentálisan is felkészültél hogy találkozz ezzel a szörnyűséges emberrel, elindulsz óvatosan kifelé. Láthatóan bele is melegedtek már valamelyest a beszélgetésbe. Megacélozva akaratod, most már hányinger nélkül tudsz szembenézni a kukacos testű fickóval...
- Jól vagy? Lehet hogy otthon kellett volna maradnod... elég sápadt vagy... - Mondja Erika.
- Robi hadd mutassam be az aszisztensemet... - aki feláll és a kezét kézrázásra nyújtja.
- Gere Róbert vagyok. - és a tenyeréből is kukacok kandikálnak kifelé...

Kizárt! - rázom a fejem
Ha már úgyis Pistába engedi az egész tár elektromosságot, akkor Pista háta mögül kibújva ott ütöm ahol érem a buzogányommal, nem hagyom, hogy ideje legyen célozgatni
Innen egy tapodtat se megyek nélkülük!!!

Dani

Pista takarásából indítasz támadást a fickó ellen, aki ismét hátraszökken, így csak a levegőt éri a fegyvered. Aztán tompa lövéshangot hallasz és mikor ösztönösen visszafordulsz csak annyit látsz, hogy Pista féltérdre rogyott és a térdét fogja. Megpróbál felállni de iszonyatos grimaszba torzul az arca majd felüvölt a fájdalomtól. Hasra esik. Aztán a mellette álló férfi még hármat lő bele a testébe. Mindhármat valamelyik végtagjába... karjába vagy a lábába.
Aztán rádemelik a komolyabbnak tűnő pisztolyaikat. Úgy látszik elvesztették a türelmüket. Most már nem elkábítani akarnak, hanem megölni?
- Vége a játéknak... - mondja az egyik öltönyös, mikor meghallod Lin nyöszörgését.
- A társaidat kint is elkaptuk, szóval jobb ha feladod. Holtan kevesebbet érsz nekünk. - mondja érzelemmentes közönnyel.

- Pista!!! - szörnyülködök
- Gondolom... Magamnak meg lehet többet ha most kísérleti nyulat csinálnak belőlünk...
- Oké, megadom magam, ... rohadékok, csak ne öljétek meg őket! - azzal a földre ejtem a fegyverem, és feltartom a kezem
Na és most mit fogtok csinálni velünk, hova visztek minket? - Fordulok az öltönyös felé hogy beletúrjak a gondolataiba

Dani:

Szemébe nézel hogy gyorsabban beletúrj a gondolataiba, ami a szokásossal ellentétben nem azonnal sikerül. Mintha valami pajzs szerű dolog védené az elméjét, és ki akarna lökni. De nem elég erős hozzá.

Éppen olvasnád a gondolatait de valami új dolog kerít hatalmába. Választasz és gondolatai helyett ösztönösen is inkább ezt választod.
Valami egészen új és különleges érzés... nem is érzés ez, inkább egyfajta tudatállapot. Mintha az agyához egy hidat építettél volna ki. Találsz is valami furcsát. Olyan mint egy idegdúc...
A fickó megdermed és láthatóan izzadni kezd... majd pár másodperc múlva összerogy... a többiek meg értetlenűl állnak a történtek előtt, körbenéznek hogy ki lehet a támadó...

- Most mi van? - kérdem ártatlan pofával és a következő felé fordulok - Feladtam! Ez érdekes, tegyünk próbát ezen is Bevisztek, vagy mi lesz? Te! - mutatok rá - Hozzád beszélek! Hallod?! és akkor lássuk mi is volt ez! - hatolok bele megint az ágyába - talán már nem is az elméje, hanem az idegrendszere?

- Üdv Róbert, Soponyai Péter. - köszöntöm én is a fickót, de kéznyújtás helyett csak enyhén meghajolok, aztán már le is ülök az asztalhoz és Erika felé fordulok.
- Elfogott a rosszullét, de most már jól vagyok. Azt hiszem.

Dani:

Hát valahogy az istennek sem akar összejönni, hiába koncentrálsz... aztán hirtelen megérint egy markáns kéz...
- Most próbáld meg... - hallod egy mély, de hatalommal teli férfi hangját magad mögül... ahogy visszafordulsz önkéntelenül is, hogy megnézd a hang tulajdonosát, egy magas és sötét tekintetű hátborzongató embert veszel észre.
Csak néz le rád fekete érzéketlen tekintetével, amiből semmit sem olvasol ki...
Az öltönyösök nyugtalanok lesznek, valószínüleg felfedezték az új "ellenségüket?"


Sopi:

Kicsit megilletődik Róbert, látszik a fickó kelt arcán...
- Jobban vagy? Esetleg egy kis vizet? Vagy a friss levegő sem árt ilyenkor... - kérdezi Erika a szokásosnál is kedvesebben és törődően... kár hogy nem látod igazi arcát...
- Érdekes embereket szedsz össze mindig! - mondja Robi.
- Először ahogy meglát rosszúl lesz, most meg nem fog kezet, csak meghajol.
- Héé... - szól rá Erika enyhén mérgesen...
- Oké, elnézést, de nem tudtam megállni.
- Nem volt eddig sem jól, de én akartam hogy itt legyen. Szóval az én hibám. Azért nem rázott kezett veled mert ha valami fertőző betegsége van, akkor nem akarja hogy elkapd.
- Oh... - elmosolyodik a fickó.
- Hogy van Gabi? Mikor akarod elvenni feleségűl?
- Hááát...
- A gyűrű már jó ideje az ujján van... meddig akarod megváratni? A csaj iszonyú rendes és kedves. Nah meg házias és szeret téged. Komolyan, még én is elvenném, úgy is hiányzik valaki aki a házat rendben tartaná... ... vagy csak nem? Még mindig nem tudja igaz?
A kelt, kukacos fejű fickó sápadt bőre elfeketedik (vagy pirul?)

Nincs sok kedvem beszélgetni egy ilyen bamba fasszal. Inkább csak csendben figyelem a beszélgetést. Ha külön hozzám intéznek valamit, arra válaszolok.

A vállamhoz kapok és közben kiver a veríték, olyan szinten megijedek attól, hogy valaki csak úgy a hátam mögé lopakodva megmarkol és főleg ilyen dörgő hanggal kísérve.
Hátrálok két lépést tőle, de úgy hogy az ügynökök se kerüljenek közelebb hozzám, azokról se veszem le a szemem, egy pillanatra sem.
- Miiiiiii? - kérdezek vissza értetlenül - Ez is velük van? - aztán végig mérem a fickót, talán a ruhája elárulja kiféle

Sopi:

- Öööhm... miért hozod fel ezt a témát mindig? Meg amúgy is, ez csak az én problémám...
- Való igaz. Nem is értem miért töröm magam, hogy jobb legyen neked.
- Figyelj... Gabit szeretem. Csak még egy kis idő kell...
- Csak nehogy megunja a várakozást... néha az az érzésem, hoyg nem akarod elkötelezni magad... nem bírod a kötöttséged, de valóban... maradjon a te problémád.
* Csend *
Közbe jön a pincér, felveszi az italrendelést. Kezded jobban érezni magad.
- Szóval miért is találkoztunk Erika? Csak nem megint információra van szükséged.
- Dehogynem...
- Gondolhattam volna...
* Ismét rövid csend *
Erika kotorászik a kis válltáskájában majd előveszi a képet. Hátulján valami szöveg.
- Bónár Ádám... az ifjú srác valószínüsíthetően a Erzburg család rokona. De ez nem biztos. Nem tudni hol volt eddig, és most miért jelent meg ismét... - Robert átveszi a képet és nézegetni kezdi...
- Na várjunk csak ez az az Erzburg család? Piszkosul gazdagok, több szálloda és vendéglátóipari létesítmény is az ő kezükön van. Talán még ez az étterem is...
- Jól gondolod... róluk van szó. Maradjunk annyiban hogy a családfő hozzám fordult mert a srác megzavarta a családi harmóniát.
- Izé... - kezdené Robert, de Erika belefolytja a szót.
- Ahogy megállapodtunk... se több, se kevesebb...
- Milyen rangban is vagy? Hamarosan osztályvezető leszel... miért kísértenéd a szerencséd?
Visszajön a pincér és megrendelitek a vacsorát. Bár még mindig gusztustalan Robert kinézete, de már kezdesz hozzászokni.
- Rendben, utánajárok. 2 nap...
- Köszönöm... - mosolyodik el Erika ravaszúl...


Dani:

Magas, fekete haja és sápadt bőre még kísértetiesebbé teszi ezt az embert. Hosszú kabátja bokájáig ér. Kezei maga mellett leeresztve.
Kérdésedre nem felel semmit, csak áll, akár egy hatalmas szürke gólem. Az az érzésed van, hogy ha megmozdul a föld megremeg.
Két ügynök óvatosan elindul felé, amire nem reagál semmit... egészen addig amíg a közelébe nem érnek. Az ügynökök villámgyors támadására reagálva kinyújtja a kezét feléjük, mire azok fennakadnak valami láthatatlan falon.
A sápadt férfi feléjük fordítja a tekintetét.
Az öltönyösök megdermednek egy pillanatra, majd gyorsan eliszkolnak.

Nézek dermedten... aztán csak ki bököm:
- Ezt meg hogy csinálta? - aztán eszembe jut Pista meg Chin, odalépek Pistához, megnézem eszméleténél van-e

Dani

- Pista kiterült mint a zsák... és nincs is eszméleténél. Viszont Chin igen, bár eléggé kába... úgy kell megfognod, hogy nehogy elessen. Látszik nincs teljesen tudatánál még.
A nagykabátos fickó egy rövid ideig meredten figyel titeket, majd súlyos léptei jelzik hogy távozik.
- D-dani te vagj az? - kérdezi Chin a kezeid közt a szokásos akcentusában, ami enyhe mosolyt csal az arcodra akaratlanúl is. Arcának vonásai finomak, bőre pedig selymes és hibátlannak tűnő...

- Igen, én, fel tudsz állni?
- Héj! - kiáltok a fickó után - Köszönöm! Megmondaná hogy hívják? - ordítom keresztül az elnéptelenedett bevásárlóközpont folyosóján

Sopi:

- Szóval mi van a családi harmóniával?
- A testvér a semmiből jelent meg, és elkezdte behálózni az egész családot, az öreg ellen fordítja az összes rokont. Az öreg Erzburg persze ezt nem tudja elviselni, ezért bérelt fel minket, hogy nézzünk utánna, mit is akar tulajdonképpen az ifjú rokona.
- Aham...
- És hogy hogy Pétert magad mellé vetted? Nem szoktál te másokkal együtt dolgozni.
- Hmmm... nem is tudom, talán öregszem... - mondja két korty között Erika.
- Ezt te sem gondolod komolyan. Fiatal vagy és... és szép... bármelyik pasi szívesen randizna veled akit csak látsz... mondjuk örülök neki, legalább nem vagy egyedül...
- Mióta... - Kérlek erről ne beszéljünk... - Vág közbe Erika.
- Bocsáss meg...
* Némi csend *
A pincér meghozza az ételt. Csöndben étkezni kezdtek...
- Mennyei ez az őzborda...
- El tudsz képzelni egy rendőrt aki őzbordát eszik? - Szól neked Erika pimasz kérdése...


Dani:

A fickó a kérésedre megáll, de nem szól semmit. Mintha habozna, de végül ismét elindul. Alakja két három másodperc múlva eltűnik a mozgólépcső takarásába.
Látod hogy Chin felál a saját lábára, majd mikor észreveszi Pistát odarohan hozzá...
- Úristen... muszály tennünk valamit vele... - láthatóan kezd bepánikolni a keleti lány...
- Pista!!! - próbálja a hátára fordítani...
- Segíts meg kell néznünk hogy még él e...

- Él - hajolok le Pistához - vagyis élnie kéne - a nyakára tapasztom a tenyerem, hogy lássam, van-e pulzusa - csak az ízületeibe lőttek ... viszont nem tudom hogy cipeljük el!

Dani:

Szerencsére van pulzusa... de rengeteg áramot vezettek a testébe és veszített valamennyi vért is. Igaz nem sokat, mivel csodával határos módon alig van valamennyi a földön belőle, és a vérzés is elállt. Nem lepődnél meg ha ez is Pista egyik képessége.
Chin láthatóan megnyugszik mikor megállapítod hogy él. Elcipelni lehetetlen... másfél mázsásra tippeled a fickót, mikor együtt megpróbáljátok megemelni.
Chin körbefordul és az egyik kirakatból vesz egy nagy tálat, majd eltűnik a szemed elől... Bement egy üzlet hátsó részébe... Azután ismét megjelenik, immár vizzel teli tállal... azt locsolja a nagy ember arcába, hátha eszméletére tér.
Pista megrázza magát, és kinyitja szemeit...
- Mi a... a hol vannak! - pattanna fel, de felnyög a fájdalomtól és a lábához kap...

- Elüldözte őket egy fura alak, de te maradj nyugton! Ne mozogj! Golyó van minden ízületedben.
- Kellene egy furgon meg egy béka, mármint hogy kézi emelő - fordulok Chin felé - és majd egy sebész is. Békát még csak csak szerzek, de a másik kettő kizárt!

Dani:

- Felállok magamtól is! - Mondja Pista, és láthatóan összeszorított fogakkal és a közeli pad segítségével két lábra áll...
- A többiek? - kérdezi kétségbe esve...
- A többieket meg kell találnunk és segítenünk rajtuk!!! - kezd el ellenkező irányba indulni, de a sérült lábát eléggé húzza.

Nézek Pistára ferde szemmel a mutatványa láttán
- Nem tudom, de az egyik ügynök, mielőtt még elkergették őket, azzal rémisztgetett, hogy a többieket elfogták
- Viszont ők biztos jól vannak veled ellentétben! Még ha el is kapták őket...
- Visszamegyek, megnézni, ott vannak-e ahol hagytam őket, Chin vigyáznál Pistára? Mindjárt jövök! - még meg várom a válaszukat és ha nincs ellenvetésük akkor visszafutok

Dani:

Felfutsz, a bejárat előtti lekövezett tér tök üres... a teljes csendet néhány autó zaja és egy két madárcsicsergés töri meg. Viki és Ferinek nyoma veszett! A pad közelében valami sötétebb folt árválkodik... ahogy közelebb érsz, észreveszed: vér... úgy 30-40 cm átmérőben, majd vércsík pár méteren keresztűl ami eltűnik...

Ferit meglőttek!
Kiszaladok a bejáraton, szétnézek nem-e hagyták itt valahol, vagy ha van valami méretes szemetes kuka vagy konténer pár méterre, akkor belenézek abba, lehet hogy olyan elvetemültek...