Awakening...

Igen, látsz egy hatalmas sittes konténert úgy 30 méterre, pont amerre a vércsík is húzódik.
A tér végében lévő egyszintes áruház átépítése miatt lehet kihelyezve... gyanakodva indulsz el az irányába... felcsapod a tetejét, de semmi sincs benne...
Nem is tudod, hogy megnyugvást érezz vagy pedig még idegesebb legyél...
Körbefordulsz még egyszer de nem találsz más olyan helyet, ahova a testét otthagyhatnák. Lehet magukkal vitték Ferit és ha megölték valahol távolabb helyezik el a holttestét? Esetleg közönséges embert is használnának a kisérleteikhez? Vikit már egyszer elfogták, és most megint. Vajon túléli másodszorra is mindazt a borzalmat, amit műveltek velük a technokraták? És merre lehetnek? pörögnek a gondolataid...
Most minden olyan értelmetlen, és kiszámíthatatlan...

Visszamegyek Chinhez meg Pistához
- A rossz hír az, hogy, nincsenek meg és vért is láttam, ott ahol utoljára láttam őket
- A jó hír az, hogy nem akadtam a holttestükre a közelben, még bizonyosan élnek, és ha rögtön nem ölték meg őket, akkor most már életben is fogják tartani őket
- Pista, van ötleted mit csináljunk veled? Mozogni nem igazán tudsz, mi meg cipelni nem tudunk téged, hívjunk mentőt hozzád, vagy veszélyes? A francba, hogy a csoport agyát magukkal vitték!!! Nincs kocsim, és sebész ismerősöm sem!
- Vagy várjunk csak! Chin! A kínai közösségeteknek tutira van valami maffia szerű szervezete, nincs valaki aki tudna segíteni Pistán?

Dani:

Pista int a kezével...
- Majd később... már nem vérzik...
Chin először csag fogja a fejét, mintha most dolgozná fel mindazt ami történt vele az elmúlt pár órában...
- Mi? Mafia? Nem! Nincs semiféle mafia... nincs, és nem akarom... - látod hogy kicsit pánikol...
- Balázs és Álmos... láttátok őket? - Csattan fel kérdésével a lány...
- Amikor ránk támadtak, akkor még... óóó nem... elájultak volna menekülés közben? - Mondja Pista egy grimasz után.

Elég kényelmetlenül érzem magam az asztalnál, nem ehhez vagyok szokva. Körbejárják a semmit. Az egészet meg lehetne oldani egy 5 perces találkával és el lehetne kerülni ezeket a kellemetlenségeket. Különösen így, hogy szinte csak rá kell tekintenem valakire és a lelkébe látok.
Egy pillanatra nem kapcsolok, hogy hozzám beszélnek, de aztán Erika felé fordulok. Bár nem értem a kérdését, de azért válaszolok rá.
- Igen, persze. Miért ne ehetne egy rendőr őzbordát?

Sopi:

- Egy ilyen drága ételt egy átlagos rendőr? Egy ilyen jellegtelen információcserés találkozón?
- Héééé... nem mész kicsit messzire? Nem kéne kiabálni... - aggódik a kukacos fejű.
- 6500 ft-os egytálétel...
- És attól még ehetem! Jogomban áll őzbordát enni! Kifizetem...
- Csak addig amíg egy kívülálló segít az ügyeidben... - Szórakozik Erika...
- Hééé... én az igazságot szolgálom. Te is segítesz nekem, én is segítek neked. Még ha a szabályzat nem is engedi, tudjuk jól hogy vannak dolgok amit csak te vagy én tudok megoldani.
- Valóban. - ismeri be Erika.
Az étkezés folyik tovább, némi szurka piszka még elindul mindkettejük irányából a másik felé.
Már a végét járjátok a vacsorának, mikor Róbert hirtelen feláll az asztaltól.
- Nah mennem kell. Ha Gabi megtudja hogy itt voltam, lecsavarja a fejem. - Azzal benyúl a pénztárcába és kirak egy tízest. Lazán ott is hagyja. Kabátját magára veszi.
- Örültem hogy találkoztunk. Majd hívlak amint van valami... - Köszön el tőled és Erikától majd távozik.
Erika kimérten iszogatja a borát, majd a csendet megtörve megszólal.
- Komolyan... rendőr... jobban is vigyázhatna arra, hogy ne szórja a kenőpénzt.

Megmosolygom a kommentet és az egész helyzetet is.
- Egész megkönnyebültem, most hogy elment. Látnod kellett volna, hogy néz ki. Rettenet.

Sopi:

- Mesélj, ne fogd vissza magad... - sóhajt egy nagyot.
- Milyen jó lett volna, ha a kedves szerzetesek csatoltak volna egy használati útmutatót is a könyvhöz... így rögtön tudnád, hogy ha a bőre rohad vagy a húsa akkor az mit jelent...
- Szóval?

- Róluk elfeledkeztem, ők egyáltalán ott voltak a Mekinél?

Dani:

- Jaj ne, őket is elkapták! Most mi lesz? - Erika Chin magán kívűl van... Hova fogunk menni?
Láthatóan Pista is eléggé tanácstalan és még a saját sérülésével is bajlódik... A fene egye meg... Elvittek mindenkit... Vikit is...
- Jah... - nyögi ki Pista.
- Vagy hatott rájuk a kábító gáz... de az is lehet sikerült elmenekülniük. Nekünk sem ártana elindulni mielőtt ideérne a rendőrség.

- Körbe nézünk kifele menet, hátha itt vannak még valahol ők ketten, oké?
- Aztán felszállunk a 3-as villamosra, a Bosnyáknál van húgom lakása, és történetesen van kulcsom hozzá, ő meg külföldön van, szal ott meghúzhatjuk magunkat, ha nincs jobb ötletetek!
- Pista, tudsz járni, ha segítünk?

Nagyot sóhajtok, majd elmesélem neki a legapróbb részletekig az undorító látványt.
- Komolyan mondom, néha már azon gondolkodom, hogy vajon léteznek-e tiszta, ártatlan emberek. Talán gyerekekkel kéne foglalkoznom. - viccelem el a végét.

Dani:

- Jó lesz, jobb nincs! - Mondja Chin Lin Erika.
- Jah. De hamarosan menni fog egyedül is... - válaszol Pista, bár látszik az arcán a fájdalommal még azért kűzd néha. Kifelé menet azonban nem látjátok már se Balázst se Ádámot, se a többieket. A centerbe csak most próbál egy két bátrabb ember betérni kiváncsiságtól hajtva. Valószínüleg kint is tudomására jutott az embereknek, hogy valami furcsa dolog történhetett itt. Amikor észrevesznek titeket, csak állnak meredten. Nem állítanak meg titektet és nem is szólítanak meg titeket... Kiérve látjátok, kisebb érdeklődő tömeg verődött össze és éppen azon sugdolóznak, hogy mi történhetett itt... hasonlóan néznek rátok mint azok akik bemerészkedtek. Furcsa érzés kerít hatalmába. Örülsz mikor felszálltok a hármasra, nem csak a tekintetektől szabadulsz meg, hanem Pista testtömegétől is, mivel van hely és le is tudtok ülni. Aztán csak csendben ültök a villamoson, és hallgatod a zaktoló hangot... sohasem gondoltad volna hogy ilyen megnyugtató is tud lenni. Komolyan elfáradtál... a gondolataidba merülsz aztán valahogy a tudatalatti ébreszt téged hogy megérkeztetek a Bosnyák térre.


Sopi:

- Hmmm... - látod komolyan elgondolkozik azon amit mondtál, vagy valamit elindíthattál a piszkos fantáziájában... letesz az asztalra egy öt és tízezrest majd feláll...
- Nem is rossz ötlet... gyere! - mondja ellentmondást nem tűrő hangon a démoni nőszemély.

- Hmmmm? - kérdezek vissza, de választ nem várok rá. Még gyorsan lehúzom a maradék italomat és követem Erikát kifelé az étteremből. Próbálom figyelni az embereket - na meg Erika fenekét - ahogy az asztalok közt sétálunk. Hátha meglátok valami érdekeset.

Sopi:

Az emberek ugyan olyan ... rohadtak... de Erika... feneke egészen más téma. Már nem csak egészen megszoktad a démoni külsejét, de a ruhán keresztűl látható azért hogy elég jó alakja is van. Soha nem gondoltál arra hogy egy démonnal szexelj, de ez most akaratlanúl is az eszedbe jut. A sok Fantasy...
Beszálltok az autójába és elindultok de pont az ellenkező irányba... vagy 20 percet kocsikáztok, mire megálltok egy csendes parkolóba, ami egy kórházé. A motort leállítja, és csendben figyeli a világító fényeit, mintha azt figyelné kik mozognak a bejárat előtt. Ezt néhány másodpercig teszi... majd rád néz, mintha arra várna hogy megmond, mi következik...

Én is felé fordulok és a megszokottnál halkabban kérdezem tőle:
- Mit keresünk itt? Miért jöttünk egy kórházba?

Sopi

- Hmm ezt most komolyan kérdezed? Pedig te adtad az ötletet magadnak... még az étteremben... - riasztja be az autót majd elindultok befelé.
- Bár én nem tudom pontosan mit is érezhetsz most, de azért kíváncsi vagyok, hogy az újszülött babákat milyennek látod... Érintetlennek és tisztának, vagy pedig kis szörnyetegeknek... - Láthatóan kevés ember tartózkodik bent, de azok is szépen rohadnak. Emellett megcsap az a furcsa érzés ami mindig a kórházak velejárója, és a... szaga is... ami most keveredik valami bűzős és poshadt egyveleget alkotva.
Közben odaértek a kórházi pulthoz, ahol két nő(?) áll... egy vékonyabb, aminek hámlik a húsa és két másik hullafoltos kérdezgeti, a másik pedig egy nagy darab kövér rothadó hányásgombóc, aminek teste teljesen átlátszó, és látod hogy az ürülék hogy folyik végig a bélrendszerében. Vizenyős szemeivel titeket bámul, mint egy óriási hal ami el akarja nyelni áldozatát...

Fujj bazdmeg - mondom magamban és az érzés nyilván az arcomra is kiül. Kicsit hátrébb húzódok és hagyom hogy Erika beszéljen a rémarcúakkal. Én addig levegőhöz próbálok jutni.

Sopi:

- Valami gond van? Hívjak orvost? - Hallod a gennyzsák tompa hangját.
- Nem súlyos. Csak kicsit ideges... - válaszol helyetted Erika.
- Merre találjuk a szülész osztályt? Egyik ismerősöm nemrég szűlt és...
- Fent a harmadikon.
Van lift is, de a lépcsőzés kifejezetten jobban esik. Legalább nem zárod össze magad néhány rothadó emberrel. Az emberek nagy része lusta, így szinte mindenki azzal közlekedik. A lépcsőfordulókban a nagy kétszárnyú ablakok is nyitva vannak, így jön be a friss levegő amiért hálás vagy. Nagyokat szippantasz és magadban tartod amíg a következő lépcsőfordulóba nem értek.
Aztán amikor felértek a harmadikra a folyosóról áradó bűzt nem úszod meg. Egy kicsit barangoltok mire megtaláljátok azt a helységet ahova az újszülötteket helyezik. Néhány örvendező zombi és rothadó test áll az ablakban és úgy bámul befelé, miközben hallod a beszélgetéseiket, rekedtes vagy torz hangjaikat...
- Hát nem édesek?
- Ott van a kis Attila!
Ti is odaértek és benézel... látod hogy az újszülöttek egy nagy része teljesen emberszerű, de néhányon már ott van a kezdetleges rontás nyomai... apró zöldes, barnás folt formájában.
Eddig csak néhány sirbakolt, de most egyszerre felsírnak mind...
Nyílik az ajtó és egy rothadó ápolónő lép be az ajtón. Mintha megéreznék a szörnyeteg közeledtét ezek a védtelen és sebezhető csöppségek...

- Úristen! - mondom megdöbbenésemben, de nem találok szavakat hogy ki is fejezzem ezt Erikának.
Tényleg ennyire rossz lenne a helyzet? Nincsen egy tiszta lelkű ember? Talán valami humanista, állatvédő.. de hát a nővérek is..
Sóhajtok egyet a gondolatmenet végén és kérőn nézek Erikára:
- Menjünk innen, megtudtuk amit akartunk.

Sopi:

Egy karmos de mégis karcsú kéz fog rá a csuklódra hogy megállítson...
- Mi van a babákkal? - néz rád, láthatóan aggodalommal a démoni arcán... furcsa és szokatlan. Először látod ilyennek.

Talán nem minden fekete-fehér. Lehet árnyaltabb ez az egész. - Ötlik fel a gondolat ahogy a csuklómra font, kecses kart, illetve a szokatlan ábrázatot figyelem Erika démoni arcán.
Kiszabadítom magam a fogásából és lassan arrébb sétálok. Nem akarom, hogy a többi látogató is hallja a mondandómat. Ha Erika követ, akkor leírom neki a látottakat:
- A legtöbb csecsemő tiszta, ártatlan. De néhányukon már most látni a jeleket. - Egy kis hatásszünetet tartok hogy figyelhessem a démon reakcióit.
Vajon mit von le ebből?
- A nővér viszont... A nővér romlott. És ahogy belépett... Mintha a gyerekek is érezték volna. Mindegyik felsírt.

- Jól van, cammogjunk el a lakásig, egy utcányira van csak, 5 percre sincs! - mondom kettejüknek, aztán segítek Pistának leszállni a villamosról
A lakás a legfelső, a 3. emeleten van, lift nincs, lépcsőzni kell. Viszont "otthon" van elsősegély doboz, így egyből neki is látok majd ellátni a nagyfiú sebeit.

Sopi:

Erika felsóhajt.
- Nem irigyelek a képességed miatt... nem érezheted valami fényesen magad, hogy mindenkibe csak a rothadó hullát látod... még jó hogy egy szülést sem kell végignézned. Milyen borzalmas látvány lenne...
- De legalább... legalább láthatod, hogy van remény. - látod erősen gondolkozni kezd.
- Nah menjünk... megtudtuk amit akarunk.
- Holnap pedig elmegyünk a birtokra. Utánanézünk ennek az unokatestvérnek. - Beszálltok az autóba, majd elindultok haza felé. Elég üresek az utak, csak pár ember járkál a kivilágított éjszakában. Nézed az utat, hol világosabb, hol sötétebb rész váltakozva követi egymást, ahogy az utcalámpák sorakoznak.
- Szerinted a Dalai láma és a pápa milyennek nézhet ki? - kérdezi hirtelen ötletnél fogva, mikor egy árnyék jelenik meg az úttesten. Egy ember. Mintha a semmiből jött volna elő. Nagy puffanás, érzed hogy a test az ablakhoz csattan... mind a ketten megrémültök... elütöttetek egy embert!


Dani:

Mindketten egyetértően bólintanak. Az 5 perc persze 15 lesz szenvedésekkel, hiszen még lépcsőzni is kell. Aztán ledobjátok Pistát aki az egyik kanapéba esik. Hatalmasat reccsen alatta. Szerencsére azért nem szakad be. Bemész az elsősegély dobozért, Chin pedig látod megtalálta a konyhát és hozott vizet mindenkinek. Jól esik.
Pista sérülései már nem is tűnnek olyan vészesnek de azért rengeteg alvadt vér van körülötte. Nem is árt megtisztogatni. Chin ebben is segítségedre van. Aztán bekötözöd a sérült területeket. Láthatóan arcába visszatér a szín és el is alszik ott helyben.
Mikor kimész a konyhába, Chin nézi mi van a szekrényekben hűtőben...
- Ahh... bocsi. Nem akaram illetlen leni, csak gondoltam főzök valamit... de... nem sok minden van... - mosolyog bágyadtan, de látod inkább a sírás kerülgeti. El is fordul és hallod hogy szipogni kezd...

Próbálom reflex-szerűen megtartani magam az ütközés következtében. Ha Erika lefékez, végignézek magamon esetleges sérüléseket keresve. Ha minden okés, a démon felé fordulok:
- Jól vagy? Megsérültél valahol?
Igyekszem segíteni, ha valami baja van. Egyébként kinyitom az ajtót és próbálom megkeresni a szerencsétlen áldozatot.

Sopi:

Erika az ütközés következtében reflexszerűen fékez de már úgyis mindhiába. A test ahogy nekicsapódik a szélvédő ablaknak nyomban pókhálóssá válik de szerencsére nem robban szilánkokra.

A fickó legurul a motorháztetőről a kocsi elé...

Egy pillanattal gyorsabban eszmélsz és térsz magadhoz mint Erika aki láthatóan elkábult az ütközés következtében de gyorsan végignézve rajta nem látsz semmi sérülést.
- Nincs... nincs semmi bajom. - mondja távoli hangon, majd mintha észhez térne rögtön kipattan az autóból. Te is hasonlóan teszel. Már épp megkerülnéd a gépkocsi elejét, mikor a fickó hirtelen felpattan. Hatalmas nagy, és magas. Úgy két méter körüli lehet. Csapzott haja és köppenye ócska rongyként lóg rajta. Csövesnek tűnik. Egy botot vesz elő baljával köpenye alól, jobbjában egy méretes bőrkötésű könyv. Rajta Biblia felirattal...
- Az Úr küldte elém őket! Köszönöm néked! HALELUJA! - Küld egy csókot az ég felé, majd rátokvigyorog odvas, szuvás sárga fogaival...