Awakening...

Dani:

- Mi? Na neee... - Csattan fel Feri...
- Csak nem azt akarod mondani hogy gondolat olvasó vagy? És ezt egészen idáig titkoltad? Bazdmeg!!! Ezt nem hiszem el! Ugye nem olvastál a gondolataimban? Ugye? - kérdezi parázva és láthatóan ki van akadva, de inkább mókásnak tűnik aggodalma...
- Ez komoly? - kérdezi egyszerre Chin és Viki... de valószínüleg a képességedre értették mintsem arra, hogy mit olvastál ki Feri fejéből...

- Áááááárrrhhh!!!

A kurva életbe, mit csinál ez itt velem!? Baszod, itt mindenki süket, vagy csak ennek van halálvágya?!?

Elég a sajnálatból. Kevesebb fájdalommal úgyse úszhatom meg: egy heves rántással lerátom a lábam a késről és jócskán mellé-mögé lendítem, majd megpróbálok ép lábammal ráugrani Évi tarkójára vagy fejére. Így nem terhelek rá a fájós lábra sem, és talán képes vagyok állva is maradni. Nem hagyhatom, hogy egy ilyen szociopata barom miatt nyomorodjak meg!

- Hallom amiket a körülöttem lévők gondolnak, egy hangzavarként, legalábbis eleinte olyan volt, kis híján bele is örültem volna, ha valamiért nem csendesül, úgyhogy most már nem zavaró...
- Annyira.
- Külön-külön tudok koncentrálni egy-egy ember gondolataira, ahogy a normális emberek is a beszélgető partnerükre egy emberektől zsongó helyen
- De sajnos nem látom mikre gondoltok, próbálkoztam ezzel is, de nem. Még nem teljesen ismerem minden aspektusát, csak nem rég ébredtem fel a kómából, alig pár hete...
- És ti? - elmosolyodok - ki ne mondjátok! Tudom. A kérdésem elhangzása pillanatában úgyis mindenki egyből a képességre gondol

- Nagyon szépen köszönöm. Esetleg egy törölközőt kaphatok?
Ha megkapom, letusolok és álomra hajtom a fejem.
Még bőven van mit elolvasom a következő pár napban, rám fér a pihenés.

Eirun:

Újjabb fájdalom hasít a lábadba ahogy a kés kicsúszik belőle, majd enyhén meg is roggyansz. Böllérke fekvőből próbál újabb döféssel a kést testedbe vágni, de félrelépsz, még ha enyhén bicegve is a sérülésed miatt. Látod hogy másik kezével a padlóbí kapaszkodva próbálja feléd húzni magát hogy elérjen... újjabb szúrás ami a lábfejed helyett a padlót fogja...
Összeszedve minden akaratodat, ráugrasz Böllérke nyakára és fejére ami kisebb reccsenést hallatt, és felsikolt... már nem fogod vissza magad, nem érzed úgy, hogy félsz fájdalmat okozni a másiknak...
Újra és újra taposol, érzed hogy beszakad a koponya...
Yvettke áll az ajtóban, aki csak nagyokat pislog...
- Mi van anyával? Mit csináltok? - aztán tekintetét rólad Évire szegezi és észreveszi a sok vért... Felsikolt...
- Apaaaaa! Apaaaaa! Anya tiszta vér! ... sikoltozza és elkezd futni a folyoson a lépcső irányába...


Dani:

Valóban rögtön a képességeikre gondolnak páran...
A keleti lány telekinetikus energiákkal rendelkezik... de érzed hogy gondolataiban parázik, mert nem tudja kellő erősséggel használni. Elégedetlen magával...
Pista alias Tank hihetetlen fizikai erővel bír, nem csak mérete miatt.
- Én egyre csak erősödök, megállás nélkül. - mondja, és karját behajlítva mutatja dagadó izmát.
Viki gondolatait nézve, láthatóan sajnálja és félti Pistát, mivel izmai és teste egyre csak nő és burjánzik. És ki tudja hol fog megállni? A végén még szétdurran...
Feri pedig mormog magában valamit, ami egészen élesen hallható amint a szemébe nézel... Miért van mindenkinek valami képessége, csak nekem nincs?
Álmos pedig lát teljes sötétségben is...


Sopi:

- Hogyne, a fürdőszobában találsz... - Mondja Erika, majd távozik.
Megfürdesz majd a kórházi ágynál százszor kényelmesebb ágyba könnyen elalszol.
Másnap reggel finom reggeli fogad, nem is akármilyen. Ezt mind ő csinálta volna? Az étkezés csendben tellik. Nem kérdez, és te sem beszélsz sokat... kezded megszokni démoni ábrázatát, ami eddig sem volt ronda... sőt... de az igazi arcát még nem láttad... Azt mondja hogy maradhatsz, ameddig itt be nem fejeződik a kutatás... így napokon keresztül csak olvasgatsz és egész sok mindent megtudsz az okkultizmusról és a természetfelettiből. Bele is borzongsz hogy mi minden vehet még körbe téged, amiket nem is látsz! Sorba mész át a könyveken, olvasod el őket. Valamit gyakorlottan átlapozol, ami már nem nyújt számodra új ismeretet. Már a tizedik könyv környékén jársz mikor a misztikus tekintetek és látásokba belebotlasz. Izgatottan kezded el olvasni. Aztán odaérsz egy reménytkeltő leíráshoz, amiről egy Vatikáni pap számolt be... "az igazi juhász és Isten Ostora mindig tudta, hogy mit kell kipurgálni, hol kell keresni a romlottság velejét és forrását... csak néhány igaz szívű láthatja az ember valóját akiket Isten választott ki kedvére, hogy megmutassa neki bűneiket." Nem sokat ír sajnos, hogyan és miként látják az embereket, de a pap hivatkozik elbeszélő forrásokra, néhány Latin nyelvű könyvcímre.

- Feri, hidd el, sokkal jobb normális embernek lenni! Viszont a tesód meg Balázs sem a képességére gondolt, úgyhogy ők nem tudom mivel bírnak...
- Viki? Balázs?

Dani:

- Hö? Mivan velem? - Fordul felétek a punk aki valami idióta sorozaton röhögcsélt eddig...
- Én egyszerűen fel tudom forrósítani a dolgokat. Nem nagy cucc... de egy rakás energiámba kerül. Ezért zabálok állandóan csipszeket!
- Hát jah, napi 2 csomaggal megeszik... más nem is kell neki! Csak a rohadt chips... hogy nem unja meg... - mondja Feri kissé idegesen. Zavarja hogy ő az egyetlen aki képesség nélküli...
- Én... - és itt pillanatra elharapja a szót Viki...
- Én érzem mások érzelmeit... és fájdalmait. Mindenkiét aki a közelemben van, de akinek a szemébe nézek annál jobban...

- Akkor azt hiszem jól kifogunk jönni! - vigyorgok Vikire Persze ez tutira nem lesz Se Feri se Sztivi kedvére, de hát ez van!

Dani:

- Úgy gondolom én is... - Mondja Viki.
- Istvánnal még nem találkoztál, de Ő is hamarosan hazatér a munkából. Addig rendelhetnénk pizzát, és mire megérkezik már ehetünk is... Azután megbeszéljük hogy mit tegyünk. - mondja a végén kissé lehangolva.
- Nah neh már, megint pizza? - Kérdezi Chin nyűgősen. Inkább rendeljünk valami kínait...
- Utálom a kínait de a te kedvedért megeszem... - mondja feri...
- Kopj le, inkább a Mónikáddal törődj...
- Hé hééé.... te honnan tudsz róla? Csak nem beszéltél neki, Viki? - de amaz csak sejtelmesen mosolyog.
- Ez így nem igazságos!
Látod egész jó hangulatú a társaság.

- Két Istvánotok is van? - kérdem megrökönyödve - hm
- A kínai kaját én is favorizálom, viszont telefonálnom kéne haza meg a barátnőmnek, lehetőleg valami jó messzi nyilvános fülkéből, jó lenne ha el tudna vinni valamelyikőtök, mert gondolom a verdát csak úgy még nem bíznátok rám. De persze ez rá ér majd este fele is!

Dani:

- Jah. Engem pistának vagy Tanknak hívnak, őt meg tényleg Istvánnak... valahogy így jött ki. - mondja amaz.
- Pont erről akartam beszélni... - folytja a szót a keleti lányba.
- Tudjuk hogy hogyan érzel, de már nagyon nagy valószínűséggel figyelik őt is. Mit szólnál hozzá hogy ha ennénk, és utána átbeszélnénk hogyan tud... a fenébe... - sápad le a lány...
- A mobil... ugye nincs mobilod? - kérdezi, de úgy mint aki a temetésére készül...

- De. Miért? Csak nem... ? A picsába! - a zsebemből előkotrom a mobilt és gyors, kapkodó mozdulatokkal megszabadítom az aksijától - Remélem még nem túl későn!
- Bocs - meredek rájuk tanácstalanul - Most mi lesz?

- Süket picsa! - fröcsögöm utána, aztán megnézem munkám eredményét. Elegem van ebből a sok szar emberből, hogy én csak egy kurva nyugodt zugot akartam a kurva unalmas életemnek, de az ilyen minden lében kanál, szar emberek mindig megkavarják a szart! Most persze én vagyok a hunyó, mert itt tapostam a kibaszott fején! Hogy baszná agyon egy meteor ezt az egész kurva bolygót!!

Eldobom azt a kurva kést, és lemegyek. Lesz mit megmagyaráznom.

- Azt mondtam, hívjatok egy kurva mentőt!! Faszomat, hogy mindannyian hígagyú barmok vagytok!

Megöltem... És? Valahol bitang jól esik végre túl lenni rajta...

Isten kiválasztottja? És mindezt mesterséges módon? A technokraták pásztort csináltak belőlem? Vagy ez valóban Isten műve lenne? Egyáltalán létezik Isten? - gondolkodok el a dolgon.
Hátha megvan Erikának néhány az említett könyvekből.
Megpróbálom megkeresni őket, ha esetleg nem találnám, akkor megkérdezem tőle magam.

Dani:

- Indulnunk kell... - mondja Álmos, miközben jelentőségteljesen néz Vikire, aki bólint helyeselve...
- A francba... - idegeskedik a lány.
- Ez kellett volna hogy az első legyen... pedig múltkor...
- Ne emészd magad... nekünk sem jutott az eszünkbe! - Válaszol Álmos, majd látod többen is elindulnak fel az emeletre.
- Balázs, ne csak edd azt a chipszet! Pakol, mert mindjárt a nyakunkon lesznek... - Szól rá Chin a punkra...
- A faszba... már egy tv műsort sem lehet megnézni rendesen! - káromkodik.
Mindenki elrohan pakolni, de látod három négy perc múlva már készen is vannak. Úgy látszik eléggé mobilis mindenki.
- Istvánnal mi lesz? - Kérdezi Feri...
- Álmos majd út közben felveszi... És a megbeszéltek szerint mivel csak egy autónk van, külön megyünk. Találkozunk az Árkádban a McDonaldsz előtt három óra múlva, azaz 17.15-kor. Ne késsetek. Csak tíz percet várjunk egymásra, aztán menjetek tovább.
Álmos, Feri, Balázs, ti együtt mentek és felveszitek Istvánt. A többiek velem jönnek, gyalog...


Eirun:

Elindulsz lefelé, de siető apád jön veled szemben a lépcsőn. Úgy néz ki találkozott Yvettel.
- Mi történt? - kérdezi idegeskedve.
- Miért kell az a mentő?


Sopi:

Eszedbe jut, amiket akkor mondott, mikor először érkeztél ide, hogy az Ó nyelvű könyveket majd ő átböngészi. Azt is tudod, hogy naponta többször is elmegy. Van mikor reggel elmegy itthonról, és este érkezik vissza. A szabad idejében elvileg a kutatásaidat segíti azzal, hogy a Latin és más Ó nyelvű könyveket tanulmányozza dolgozószobájában. Egyszer-egyszer előfordul hogy ügyfél is jön hozzá. Most is a síri csendes házban olybá tűnik, mintha egyedül lennél. Dolgozószobája előtt megállsz. Még sohasem voltál bent, pedig Erika a nap egy nagy részét itt tölti.

Bólintok, hogy tudomásul vettem, zsebre vágom a mobilom meg az aksiját aztán követem Vikit.
- Jut eszembe: a mobil aksi nélkül már biztonságban lesz nálam, vagy még le tudnak nyomozni? - kérdem tőlük

Bekopogok az ajtón és csendben várok a válaszára. Ha nem kapnék választ még párszor próbálkozom, majd finoman megpróbálok benyitni.

Dani:

- Elvileg nem. De ezt a kártyát soha többé nem használhatod. - Mondja Pista.
- Induljunk!
Azzal mindenki kisiet a cuccával. Álmos és társai elkezdenek bepakolni a kocsiba, ti pedig kézbe viszitek a saját cuccaitok. Viki mielőtt bezárja a házat, kihoz egy hatalmas táblát a kerítés elé, hogy "Eladó", rajta egy telefonszámmal. Te és Pista is segítesz neki. Valahogy ösztönösen is odamentél hogy a súlyos cuccot ne neki kelljen kiraknia.
Álmos még int miközben Feri szól ki a hátsó ablakon. Az autó felbrummog.
- Hugi vigyázz magadra! - emlékszel hogy nem nagyon örült annak hogy külön kell menniük. Bár kissé tuskónak tűnik Feri, láthatóan szereti Vikit. Nem örült a kijelentésnek hogy külön utazzanak. Ti gyalog indultok el... nyomasztó csendben. Nem álltok ki a buszmegállóba hanem az utcán sétálva indultok el a reptérrel ellenkező irányban. Nyomasztó csend van, mikor Viki cseng hangja szólal meg.
- Mit szólnátok ha bemennénk a közértbe és vennénk ezt azt és csinálnánk szendvicset? - Kissé gyomorgörcsöd van az idegességtől... de még közel 3 óra a találkozóig.


Sopi:

Nem jön válasz, ezért finoman lenyomod a kilincset és belépsz. Mély csend honol a helységben. Bal és jobboldalt antik szekrények, középen egy gyönyörű nagy faragott dolgozó faasztal. A padló parkettás, de egy nagy díszes puhaszőnyeg is le van terítve. Olyan a szoba harmóniája, amilyet midig is elképzeltél magadnak, ha esetleg valami befolyásos ember lennél. Nagyon hangulatos. A polcokon könyvek sorakoznak, hasonlóak mint lent a könyvtárba de legtöbbnek már a nevét sem vagy képes elolvasni mert minden fajta "rúnákkal", vagyis idegen nyelven íródhattak. Az asztalon egy fényképtartó, tinta és elegáns tolltartó, és néhány papír. Jegyzetelhetett. A szélén néhány könyv sorakozik egymás tetején. A legfelsőben egy bársony könyvjelző jelzi azt, hol hagyhatták legutoljára abba az olvasását...

- Felőlem... de én utálom a szendvicseket, inkább beérem magam részéről egy croissanttal...
Ha már úgyis olyan hallgatagok, hát jobban figyelek a gondolataikra, próbálok mögöttük haladni inkább, ha nem zavaró a számukra, és mindannyiukat egyszerre szemmel tartani.

Dani:

Amit most észrevettél még, hogy hiába van a térlátásodban több személy, mindig csak annak a gondolatait tudod elolvasni, akire fókuszálsz. Azaz egyszerre csak egy személyét.
Láthatóan azért vannak csöndben mert mindenki nagyon ideges. Még Pista alias "Tank" is, pedig méretéből eredően nem sok mindentől kéne tartania.
Olyanon jár az agyuk hogy akkor hová fognak menni lakni, meg hogy mi lesz ha a többieket esetleg elfogják. Arra jössz rá, hogy az egyik napról a másikra élnek és nem terveznek a jövőre, mivel nincs miért. Mindegyikükben felmerül a halál gondolata elég gyakran. Mi van ha, Mi lesz akkor, stb kérdések állandóak.
- Croissant, rendben. - Beléptek a közértbe. Viki szedi össze a cuccokat, de Chin segít neki.
- Sziasztok lányok. István már nincs itt, ha őt keresitek...
- Neeem. Mi csak néhány dolgot vennénk. - Teszi oda a kosarat a pénztárgép mellé zavartan... - Viki gondolataiban nagyon fél attól, hogy bármi baj történik.

Hát ezeken én most a legkevésbé se tudnék segíteni. A bátorítok szavakkal itt nem sok mindent lehet elérni. Ami meg a helyzetet érinti, ők sokkal tájékozottabbak hogy mit tegyenek. De láthatóan Viki az agy a csoportban
Leginkább Vikire koncentrálok. Hátha van konkrét terve, és talán tudok segíteni is, ha kicsit többet tudok meg. Néha belehallgatok a többiek fejébe is.

Dani:

Tovább olvasol a gondolataiban; Teljesen kétségbe van esve, és nem tudja mi legyen. Folyamatosan azon töri az agyát, hogy hol aludjatok. Egy idegenre vár hogy felvegye velük a kapcsolatot, aki segített nekik ennél a háznál is. De mi lesz ha ez az idegen nem keresi őket többé?
Ezek pörögnek az agyában megállíthatatlanul visszatérve.
Chin már ennél nyugodtabb azért. Bár ő is aggódik hogy hol fogtok aludni. Látod szája többször is szólásra nyír, de aztán nem mer rákérdezni Vikire. Tank az ajtóban áll és figyeli a lányokat ahogy bevásárolnak. Kint egy gyanús furgon hatalmas csikorgással veszi be a kanyart majd megy el a házatok irányába. Ösztöneid rögtön azt sugallják, hogy ez értetek jött... Tank is felfigyel a járműre.

Sietős léptekkel Viki mellé sétálok és a fülébe súgom
- Már itt vannak, ki kellene figyelni őket valahonnan, ahol nem szúrhatnak ki minket!

Odasétálok az asztalhoz és kinyitom a könyvet a könyvjelzőnél.

Dani:

Viki rögtön lesápad, hogy szó sem hagyja el a száját... azért egyetértően biccent, hogy tudomásul vette.
Tank kukucskál ki a kis ablakokból álló ajtón keresztül. A közértes pénztáros fickó furcsán néz rátok hogy mi ütött belétek.
- Továbbmentek a ház irányába... most már mehetünk... - Mondja Tank Pisti, azzal kinyitja az ajtót és előre kimegy.
Viki idegesen veszi elő a pénzét, de annyira hogy majd kiesik a kezei közül. Odateszi a pultra majd gyorsan köszönömöt rebegve bedobja a táskájába a cuccokat.
Tank óvatosan kinyitja az ajtót és sietős léptekkel befordul a sarkon. Lehet csak beképzeljük hogy máris üldöznek minket? A Paranoia elvitte az agyunkat? Pont egy buszmegállóba értek mikor az jön és ti rögtön fel is pattantok Pista vezetésével. Gőzöd sincs hova visz...

Sopi:

Odalépsz az asztalhoz, és kézbe veszed a legfelső könyvet. Fekete bőr fedlapján egy, talán egyiptomi stílusú szem domborodik ki és felette valami olvashatatlan cím is van. A bársony könyvjelzőnél szétnyitva rengeteg szöveg fogad, Mind kézi írás. Azonban mind érthetetlenek számodra és még az eredetét, vagy a nyelvet sem tudod meghatározni mi lehet. Csak néhány kézzel rajzolt kép van benne, amik semmit sem árulkodnak neked...