UC 0079 MSG szerepjáték (ingame) topic 4.

EXCEL:

- Semmi, csak az amnéziám óta még egyszer se volt rajtam női ruha, mármint ilyenek, és vásárolni se voltam azóta, de... - azzal beljebb sétál az üzletbe, és neki kezd nézegetni, válogatni a ruhák közt
- Te mit keresel? Nekem fogalmam sincs mit vegyek! Szerinted?

- Hát... - és eszembe jut hogy milyen csinos rövid szoknyás ruhát viselt lent a földön.
- Neked a nadrág és a szoknya is jól áll... de talán az utóbbit többször viselted a Földön. Az is igaz, akkor meleg volt...
Elkezdek nézelődni hátha látok valami extra csinosat neki, ugyanakkor próbálom szememmel megkeresni Vikit is... - féltem, pedig talpraesett lány, de akkor is...
- Például ez a fehér blúz mennyire jó. - Akasztom le majd hozzámérem.
- Mondjuk egy fekete nadrágkosztümmel... nagyon elegáns lenne együtt.
- De ez a vörös is nagyon jó...
- Vagy ez a halványzöld szoknyaruha. Ezek mind jól állnak neked. Nem próbálod fel őket? Aztán valami cipőt is keresünk neked.

EXCEL:

- Inkább nem, nem az én stílusom a nadrágkosztüm, de azért köszi - és helyette kézbe kap egy farmert - inkább ezeknél maradnék, kényelmesek és nem néznek meg mindenhol benne
- A vöröst most hanyagolnám, talán valami estélyi ruha színként...
- Ez jóóóó, ez tetszik, édi - mondja a szoknyaruhára - és átveszi tőled
- Oké, de valami puha utcai cipőt, ne magassarkút - abban nem igazán tudok járni - és lemegy ruhát próbálni
A húgod odaszambázik melléd, miközben a cipőket nézed, skótmintás miniszoknya, lóherés, zöld top és a szoknyával egyszínű boleró díszeleg rajta
- Na! Mit szólsz? - vigyorog - elég dögös vagyok?

Megbénulok és eltátom a szám mikor megpillantom... mivel valóban nagyon dögös benne, és az ő szőszi hajához és szeméhez meg különösen passzol a zöld és kockás mintázat...
Csak talán a szoknya kicsit rövidebb mint kéne. Nem? vagy csak én vagyok ennyire aggódó?
Aztán megrázom magam...
- fantasztikusan nézel ki... és nagyon dögös vagy. - mondom neki de nem tudom levenni a szemem, annyira ráillik.
- Csak nem a nővéred akarod elcsábítani vele? - Viccelek vele.
- Te mondcsak. - Hajolok közel hozzá sejtelmesen és immáron hallkabban mondom, hogy mások ne hallják.
- Nem látsz valami hasonló vagy különleges ruhát Stellának itt a boltban ami illene is hozzá? Te sokkal jobb vagy az ilyenekben mint én, van érzéked az öltözködéshez. És... - Itt kicsit elpirulok a gondolatra és ujjamat idegesen az ajkaimra teszem.
Emlékszel még arra a Francia stílusú cselédlány ruhára is, amiben olyan dögösen festettél? Szerinted meg van még itt valahol és jól állna neki? Milyen csodás lenne ha időnként felvenné a kedvemért... - Mondom neki elvarázsoltan, látszik hogy a fantáziám hol járhat.
- Ha segítesz, megveszem neked ezt a ruhát...

EXCEL:

- Emlékszem, de most nem láttam, kérdezzük meg az eladót, lehet hogy csak nem vettem észre!
- És komolyan megvennéd? Az szupi!

Megsimogatom a fejét...
- Igen... úgy ismersz mint aki nem tartja a szavát? - kérdezem tőle játékosan. jó látni hogy örül neki. Lehet kicsit szexis a ruha, de ennyi kell egy lánynak...
Odamegyünk az eladóhoz és megkérdezem.
- Elnézést... egy francia típusú szobalány ruhát keresek... legutóbb még láttam itt ilyet. Nem tudja merre találom őket?

EXCEL:

- Igen, igen, volt ilyenünk, de abból a fajtából már nem tartunk többet, sajnálom! Hogy merre? Nem is tudom, igazából... várjunk csak... ha jól emlékszem..., várjanak egy pillanatot, rögtön jövök! - azzal sarkon fordul és a pénztár pult mögötti ajtón keresztül elsiet.
Két perc sem telik vele, amikor megjelenik, kezében ugyanazzal a ruhával, amit kerestél, és kiteríti a pultra
- Ez az egy volt még raktáron, csak mivel az anyaga végighasadt itt az alsószoknyán... - felhajtja a szoknyát, és jól látható a szakadás, amin végig is húzza az ujját - javítható lenne, de sajnos mi nem tartunk szabót, így visszavettük a polcról - szégyenkezik - áron alul elvihetik!

- Mit gondolsz? - Nézek Vikire csalódottan és tanácstalanúl támogatást remélve...
- Szerinted méretes és jól állna neki? - Azért megnézem mégegyszer, hogy ez a hasadás mennyire kritikus és mennyire látható kívülről. Remélem Stella még próbálgatja a ruhákat...

EXCEL:

- Szerintem ha ez minden vágyad, akkor adjunk neki egy próbát, majd megvarrjuk, az alsó szoknya úgysem látszik, és meglehet oldani szépen is
- Adok 50% kedvezményt! - szól bele az eladó
- És szerintem jó lesz rá, ugyan az a mérete mint ami rajtam is volt, és szerintem kb egy méretünk van! - folytatja Viki

- Oké... - mosolyodok el.
- De még nem biztos hogy fel is veszi... bár... - húzom a szám lassan mosolyra ahogy körvonalazódik az ötlet a fejemben.
- Mit szólnál hozzá, ha játszanánk? Egymást fel kell öltöztetni valamilyen ruhába, és meg is kell vásárolni neki. És persze kötelező mindenkinek. - Kezdek el kuncogni.
- Nincs kibújás alóla. Te és én beöltöztetjük ebbe a ruhába, azután Te és Stella is kitaláltok valamit nekem, majd Stella és én is neked valamit? Mit gondolsz? Szerintem kellően viccess, és nem csak az én... - hajolok közel Vikihez.
- ... Nem csak az én perverz vágyaim teljesülnek.
- Gyere... - csalogatom Vikit az öltözőfülkékhez.

Stellát rávesszük Vikivel a kis játékunkra, és hogy vegye fel a kedvemért a felszolgáló ruhácskát... amit persze meg is veszek neki a végén... és majd el is visszük egy szabóhoz, hogy a szakadást varja össze.
Azután hagyom hogy szórakozásból ők öltöztessenek be valamilyen ruhába, amit szintén megveszek, majd viki következik.
A legvégén én fizetek ki mindent, úgysem költök olyan sok mindenre a zsoldomból. És ha minden igaz, most még többet fogok majd keresni.
- Ááh hát ez nagyszerű... ezzel tudjuk legalább bizonyítani, hogy nem csak katonák, de emberek is vagyunk... - emelem fel a kezembe lévő bevásárló zacskókat. Láthatóan jól érzem magam...
- Már csak egy szabót kell találnunk... - kacsintok Stellára a francia szolgálólány ruha miatt, majd szerelmünk jelképét megpöccintem a fülemben, aminek párja az Ő fülében lóg... hátha sikerül előcsalogatnom egy édes, kis szégyenlős pirulást tőle.
- Azután ehetnénk is egyet... kezdek megéhezni...

EXCEL:

Leadjátok a ruhát javítani, elmentek egy hangulatos étterembe, amit Viki ajánlott nektek, mire visszaértek a szabóhoz, már kész is a ruha, aznap még sok felé mentek, míg végül rátok esteledik, egy park közepén a tóparti padok egyikén pihentek csendben, a lámpák gyér fényében.
- Hüm, és akkor hogy lesz a holnap - töri meg a csendet Viki - hogy visztek fel a hajóra, vagy csak simán beszállhatok valahogy veletek?

- Ahaha... - nevetek.
- Az lenne a legjobb... de valószínűleg a feletteseim nem tűrnének el ilyesmit...
- Először megnézem a hajót, átvizsgálom az egészet. Mert csak nagyjából ismerem. Azután meglesem hogy a további felkészítése milyen fázisokon keresztül fog történni... szerintem nyugodtan ott lehetsz, senkit nem fog zavarni. A húgom vagy, szereted a hadi technológiát, és meg akarod nézni hogy a nővéred melyik hajó kapitánya. Hajt a kíváncsiság. Nincs ebben semmi kivetni való. És mivel én vagyok a parancsnok is, ezért felviszlek. Megmutogatok pár dolgot. Aztán csak hirtelen eltűnsz, nekünk meg indulnunk kell.
- Valahogy egyszerűen így képzelem az egészet... bár semmi kedvem téged rejtegetni, de ha nincs más megoldás... - mosolygok rá, majd adok egy puszit a fejére, és megsimogatom. Örülök neki hogy ilyen jól kijön Stellával. Féltem hogy féltékeny lesz esetleg, hogy a nővére mással is ilyen gondoskodó... de szerencsére egész felnőttként kezeli.
Aztán mindkettejük kezét megfogom...
- Annyira örülök neki, hogy végre együtt vagyunk... és minden olyan nyugodt...
- Bárcsak sohasem múlna el ez a pillanat... - csuklik el a hangom ahogy elérzékenyülök és Stella kezét elengedve gyorsan letörlöm a könnyeim, majd újra megfogom... - talán nem vették észre a félárnyékban.

EXCEL:

- De a hajónk dokkja szigorúan védett, és csak külön engedéllyel lehet belépni, a legénységen kívül senkit nem engednek a közelébe sem, és ez elméletileg azt jelenti, hogy más hajók legénységéből se engednek be senkit se! - jegyzi meg Stella a mondandó végén - legalábbis Neil ezt írta nekem
Viki és Stella csak mosolyognak az örömödet látva
- Talán holdtaxival - szólal meg Stella illúzió rombolóan - talán azzal meg lehetne oldani! - forog tovább az agya

- Holdtaxi? - kérdezek vissza...
- Mire gondolsz?

EXCEL:

- holdtaxi! Tudod! Az amivel a holdi városok között szoktak utazgatni! Na az.
- És szerintem Viki csatlakozhatna, miután kifutott a hajó Granadából... de ez csak egy ötlet, és az is lehet hogy rögtön észrevenné a granadai légi-irányítás és felelősségre vonnának, Vikit meg leszállíttatnák... - halkul el a mondata végére

- Hmmm nem rossz ötlet... csak azt nem tudom hogyan fog átkerülni a taxiról a hajónkba...
- Másik elképzelésem még az, hogy a személyes csomagjaim közé rejtőzik... de itt két probléma is van még... nem tudom mennyi személyes holmit vihetek fel a hajóra... a másik, hogy nincs sok mindenem... nézek rá arra a harlequin ruhára, amit a hugom és a szerelmem vásárolt nekem... és a maszkra...
- És persze csak egy dobásunk van... de... ha nem sikerülne... - és itt Vikire nézek...
- bárhogy is alakuljanak a dolgok, nem kell megijedni... csak menj vissza a szállodába és Karl majd vigyáz rád... mi meg amint tudunk úgyis jövünk vissza... rendi? - megfogom a vállát és magamhoz húzom hogy megpuszilhassam a homlokát, de utána sem engedem el.
Végiggondolom hogy a legénység csomagjai hogyan kerülnek fel a hajóra, és mit csinálnak velük... közben ránézek egy órára is hogy mennyi időnk van a felszállásig...

EXCEL:

- Rendben - a puszi után hálásan mosolyog rád a húgod.
A hajószemélyzet csomagjait valószínűleg maga a személyzet fogja a hajóra cipelni beszálláskor, mivel teherrakodás csak katonai céllal működik.
Az óra éjszaka 11-et mutat, még 7 óra van felszállásig.

Van még hét óra... kevés, de addig kitalálok valamit... talán a csomag az egyszerűbb... a gurulós húzós kofferr ami amúgy is elég nehéz... nem tűnik fel a súlykülönbség sem ha csak az egyik oldalát kell emelni és húzni... nevettséges... rejtegetni kell a húgomat hogy felszöktessem a hajóra... egy kofferba kell pakolnom... nevettséges és gyerekes, de más alternatíva nincs...
Egy pillanatra megingok elhatározásomban... talán lehet jobb lenne ha itt maradna... talán itt nagyobb biztonságba lehetne Viki... de ez háború... mi lesz ha évekig nem látom? Ha megtámadják Granadát és az én hajóm meg nincs itt? Bár kicsi rá az esély, de mégis... vajon leszek elég erős, hogy mindkettejükre tudjak vigyázni? Igen... csak akkor lehet esélyem megvédeni őket, ha a közelemben vannak... ha pedig a hajó elpusztul, nagy valószínűséggel mindannyian meghalunk... a gondolatra elborzadok és gyorsan elhessegetem a fejemből...
- Mond csak, láttál már két lányt csókolózni?

EXCEL:

Stella is, Viki is meglepődve néz rád:
- Mi? - Viki
- Ezt most tőlem kérdezed? - Stella
- Miért? Amúgy ja, de miért kérded? - Viki
- Vikitől kérded, nem? - Stella

- Vikitől kérdeztem... - Fordulok Stella felé apró mosollyal...
- Tudja hogy mi együtt vagyunk... csak azt nem tudtam, hogy tanuja volt már két lány szeretkezésének, de ezek szerint...
- És mond csak, hol is láttál te ilyet? - Kérdezem Vikitől játékosan megdorgálva, mint valami anyuka...
- Akkor ugye nem zavar ha időnként megcsókolom Stellát előtted?

EXCEL:

- Az utcán.
- Hááát, elég furcsa, de felőlem... majd nem nézek oda... - fanyalog az ötlettől Viki

- Ahahah... - kacagok fel az arcát látván...
- Pedig olyan mint a puszi, csak hosszabb, olyannal csinálod akibe szerelmes vagy és így ezerszer jobb...
Stella felé fordulok és a szemeibe nézek...
- Szabad? - finoman magamhoz húzom hogy egy hosszú és szenvedélyes csókot váltsak vele... majd mikor elszakadunk egymástól, elégedetten sóhajtok fel és ránézek Vikire hogy még mindig fanyalog e...

EXCEL:

Stella zavarba jön, de nem utasít vissza, viszont fél szemmel Vikit nézi, amolyan bocsánat kérő ábrázattal mered rá
- Hm!!! Nekem akkor is furcsa! - húzza össze a szemöldökét Viki, mikor ránézel, és el is fordul a padon - Hm!!!
- Megyünk? - pattan is fel rögtön - Kezd hideg lenni és már késő van! - sürget a húgod

Istenem... most kéne mindhármat egyszerre... heheh! Áh, úgyse mennének bele... Nah, de nézni és fantáziálni szabad!
Jókedvűen játszogatok velük, és próbálok nem gondolni arra, hogy akár már ma este is embert ölünk, vagy mi magunk halhatunk meg.

Mindössze 14 éves... miért is akarom rögtön elfogadtatni vele, hogy egy lányt szeretek?
Azért csak somolygok kislányos viselkedésén... Talán egy-két év múlva megérti hogy a szerelem és a vonzalom nem válogat...
- Valóban mennünk kéne. - Mondom Stella szemeibe nézve, és megcirógatom a arcát.
- De... először is el kell mennünk a szállodába a nagy kofferedért... amit magaddal hoztál legutóbb... - intézem szavaim immár Viki felé.
- Azzal foglak bevinni a szállásunkra. Éjszaka nálunk alszol, mert holnap rögtön onnan indulunk a hajóhoz.
- Tudom kicsit kényelmetlen, de más megoldás nincs.

» megbeszélős ideiglenes topic