UC 0079 MSG szerepjáték (ingame) topic 4.

szóval innen jövünk: http://ucgundam.forumup.org/

uccsó posztok:

MAX
*Ajjaj!*
Rázoomolok a vízi pajtásokra, hátha nagyban ismerősebbé válnak valamelyik eligazításról.
*Tereljük el a figyelmüket a szállítmányról!* -mondom Julynak,és megindulok a vízben, északnak, a gattling gun-t célra tartva.

EXCEL
- Jah! Bocsi! - Mondom vigyorogva neki és kicsit elszégyellve megdörzsölöm a fejem.
- Munkahelyi ártalom. - Ekkor jövök rá, hogy még fáj a karom, de próbálom rögtön elhessegetni a fejemből még a gondolatát is, és nem törődni vele. Legalább már nem vérzik... annyira... Próbálom kevesebbet mozgatni. A holtesteket meg szépen lassan elkezdem kivonszolni a még sértetlen kezemmel... aztán megállok a híd ajtajánál miközben a lábánál húzom az elsőt...
- Őőő... Izé! Az előtérbe megfelel?

nekem meg írnom kéne

MAX:

A "vizi pajtások", kinagyítva Type 74-es légpárnásokra emlékeztetnek, de a rakterük helyén rakéta kilövő állvány látszik 2-2 rakétával, amik talán 3 méter hosszúak is lehetnek.
*Oké* - megy bele July
Megindulsz északnak, alig lép hármat a Goufod, sűvítő hangon zuhannak alá az égből az iménti ágyúzás lövedékei, majd mögötted szinte felforr a víz a becsapódásuk nyomán.
A vadászgépek eközben radartávba érnek elötted.

EXCEL:

A pilóta sokat nem törődik veled, gyorsan bevágódik kormányosi ülésbe és bőszen tanulmányozni kezdi a konzolt.
De aztán mégis hátra pillant, hallva a szerencsétlenkedésed, egy pár pillanatig bámul, aztán megszólal:
- Ha szabad megjegyeznem, Ön egyáltalán nincs abban az állapotban, hogy cipekedjen - azzal fel is pattan és a segítségedre siet. Javarészt ő cipeli ki innentől a holttesteket.
- Nem mondta, hogy ilyen rossz bőrben van, jobb ha ellátom a karját! - és már szedi is elő az elsősegély készletét a zubbonyzsebeiből.

Megpróbálom összeszámolni az ellenséges egységeket, de 20nál feladom... És ezek még csak a légpárnásak!
*Hagyjuk ezt, July! Nem ér annyit ez a pár roncs, hogy szétlövessük érte a jól működő gépeinket... és önmagunkat! Vonuljunk vissza!*
Elkezdek hátrálni.

EXCEL:

- Jobb ha ellátjuk, őrmester, nem szeretném ha mögöttem elvérezne!
Leültet a karfás kapitányi ülésbe aztán nekikezd az elsősegély nyújtásnak.
- Ha ellenségbe botlunk, ebben az állapotban úgysem lenne sok esélyünk...
Kapsz egy nyomókötést a mély vágásra a karodon, a bakancs is lekerül rólad, és átköti a lábfejed.
- Pihenjen, addig megpróbálom mozgásra bírni a hajót!
Azzal visszarúgja magát a kormánypult üléséhez. Alig telik bele egy perc és egy zökkenéssel megindul a hajó.
*Excel! Mi történik?* - kérdezi Stella aggódva

MAX:

*De!* - tiltakozik July, aztán megmozdul az ég:
6 vadászgép kiválik az alakzatból és oldalra döntött törzzsel jobbra és balra is elkanyarodik a 3-3 gép, míg a középen maradt három sorban egymásután indítja el a rakétáit kisebb rakétafelhőt képezve, az egyik Julyra, a maradék kettő rád támadva.

Gyorsan megpróbálok oldalazva elléppni a rakéták útjából, közben a gyorsabb, jobb karon lévő 3-lövetűvel szétlőni őket. Ha sikerül megúsznom a dolgot, ráfordulok az alakzatra, és a gattling-gel utánuk lövök.

MAX:

Újabb ágyúdörrenésektől remeg meg a levegő, miközben te könnyedén ellépsz a rád lőtt rakéták elől, majd adrenalintól fűtve golyóáradattal szántod végig a rakéták felhőjét, ami parádés durrogtatásban végződik. Fikarcnyi lendületet sem veszítve irányítod a gigászi gattling ágyút a fölötted elzúgó három vadászgép után, és hamarjában láng és füstpamacsokká változatod mindhármat.
A másik három gép, ami kisebb fajta ívet repülve, majdcsak oldalról közelít feléd, most tiszteletét teszi nálad, ahogy az egyikük vízfelszínt szökőkúttá varázsoló folyamatos gépágyú sorozata felkúszik a jobb oldaladon (már utána fordultál az előző 3 gépnek, July most a bal oldaladon küzd, a jelenlegi három gép pedig a jobb oldalad felől repül rád), végig marva az acélborítását a Gouf lábán, és oldalán.

//Ja, hogy ilyen könnyen eltalálom a röpziket? Okké, visszavonulás lefújva, STAND YOUR GROUND!

A szívélyes ólomzáport szeretettel visszaadom, majd körbeézek a tüzérség után kutatva.

MAX:

A MS-ed oldalát szétlyuggató vadászbombázót gyorsan lekapod, míg a másik kettő rakéta felhőt küld rá July menekülő Zakujára, de az még épp időben elugrik a veszedelem elől. Az éppen maradt vadászgépek nem fordulnak vissza, s mire célba veszed őket már lőtávolon kívülre kerülnek.
Körbenézel, de nem látod hol lehet a tüzérségük. Viszont megint hallod az élesen fütyülő tüzérségi lövedékeket.
Egy másodperc erejéig látsz vmit átvillanni fentről lefelé a képernyőn. Aztán a vállaidba fúródik a biztonsági heveder, akkorát ugrasz az ülésben, a következő pillanatban pedig egy mindent eltakaró vízfüggöny, akárcsak egy épp kitörő gejzír, lövell föl előtted.
Ezt egy másik lökés hullám követ, ami oldalra taszít az ülésben, a harmadik heveder az oldaladba mar. Még többi robbanást hangját hallod közvetlen közelről. Az egyikük előre passzíroz, a Goufod nyikorogva dőlni kezd előre, közben te még levegőért küzdesz a fájdalom maga alá gyűrő ködén túl.

EXCEL:

*Oké*
Érzed ahogy a hajó fokozatosan felgyorsul, aztán egyszer csak a Zakud suhan el keresztbe, cikázva a hajóorrnak számító két fedett katapultfolyosó előtt.
Lassan visszafordul a hajó a szellemtanyává vált kolónia üvegborítása alá, és elindul a túlsó vége felé.
A pilóta kipattan az ülésből, és pár konzollal odébb kapaszkodik meg, súlytalanul lebegve.
- Titkosított csatornán hívom a Musait - fordul feléd a pilóta.
Majd panoráma ablak fölött, az egyik szemközti monitoron a Musai kapitányának meglepett arca jelenik meg.

EXCEL:

A kapitány arca felderül a hír hallatán:
- Remek munka, para... ööö - aztán zavarba jön - ...őrmester - böki ki aztán rangod, miután a tekintete a rangjelzésedre vándorolt - hol van a parancsnoka? - kérdezi furcsállva

EXCEL:

- Szörnyű hír... - csóválja a lehajtott fejét a kapitány - nagy árat fizettünk ezért a rajtaütésért! A parancsnok... és ráadásul a rám bízott newtype-ok! Mind... - a fejét fogja, de aztán felnéz, amikor említed a Zaku-t - a Zaku pilóta a newtype-ok közül való, vagy a Komusairól van? - hadarja el a kérdést.

Minden erőmmel próbbálom egyenslyba küzdeni a Goufot. Amint újra két lábbal áll a talajon, megindulok a légpárnások felé, egy minél kiszámíthatatlanabb pályát leírva.
Felmérem a helyzetüket és a környezetet, háttha fel tudom használni ellenük.

EXCEL:

Bő fél óra múlva a két hajó már egymás mellett úszik a magasan a Föld gravitációs kútja fölött, a Hold felé halad.
A Musairól - aminek az orrába időközben visszacsatolták a Komusai-t - átszállt mérnök- és orvoscsapat már átvette az irányítást az anyahajó felett.
Az anyahajó egyik legénységi kabinjában fekszel, az egyik orvos megvizsgált, a tetanuszodon is túlestél már, a karodon egy ideiglenes kötés.
- A karján mély a seb, varrni kell, amint beértünk Granadába. De ne féljen katona, megmarad a karja, csak most pihentesse, és jobb ha most nem is nagyon mozog addig. Itt nyugodtan alhat egyet - azzal feláll az ágyad mellől és nyitja az ajtót.
Mögötte, a visszacsúszó ajtót egy finom kis kéz állítja meg.
- Excel! - cseng Stella hangja, és a pilótaszkafanderes fiatal lány szó szerint belibben a szobába - úgy aggódtam, mióta megtudtam, mi történt! - megkapaszkodik az ágyad szélében és mellé húzza magát - Képzled! mindketten kimenőt kaptunk hazáig! - mosolyodik el

MAX:

Belerázkódik a Gouf, ahogy egy jókora talpassal visszazuhan a mederbe, lábra, majd ahogy dőlsz, úgy próbálod alá pakolni a lábait, s mint valami részeg tántorog előre, míg ki nem egyenesedik újra. A jelenlegi híd-maradvány mögött vagy, a légpárnások a vár alól, 3 híd-fővel feljebbről közelednek, de egyelőre nem lőnek

EXCEL:

- Nem tudom... - válaszolja lassan, kissé kihívóan, miközben ő is feléd hajol, tekintete a szemed és az ajkad között cikázik

EXCEL:

Válaszként az ajkadra tapad ajka, ép karodra simul a keze, majd a derekadra, és a hátadra, miközben így lassan, beléd kapaszkodva, közelebb húzza magát. Az ajkaidat csókolja, felváltva, hol az egyiket hol a másikat, teste föléd lebeg, a hátad alá fúrva a kezeit, ölel át.

*Na? Mit mondasz? Menjünk, vagy maradjunk? Az előbb még ijesztőbbnek tűntek, de ha ennyire könnyű a röpziket lekapni, a pod-ok sem lehetnek túl kemények... Csak ez az átkozott tüzérség ne lenne!*

MAX:

*Ha maradsz, akkor maradok én is, úgyis tartanunk kellene az állást, míg a parancsnok vissza nem ér* - fordul meg és fut vissza hozzád a zöld küklopsz - *Van terved ellenük?* - mutat a légpárnásokra

EXCEL:

Behunyt szemmel csókol, és a simogatásodra meg se rezzen, azonban amikor belemelegedsz a bókolásba, szép lassan abbahagy mindent, helyette átölel, és halkan megjegyzi:
- Szeretnék zuhanyozni egyet, ha lehet, úgy befülledtem ebbe az overallba...